A minket leginkább érintő pletykák általában egykori alkalmazottakhoz kötődnek, leginkább azokhoz akiket megkértünk, hogy távozzanak. Ez egy nagyvárosban nem probléma, jelen esetben elég ahhoz, hogy akár komoly bevételkiesést okozzon... Adunk erre okot elvárásainkkal (értsd: dolgozni kell) egyenes kommunikációnkkal (értsd: számon is kérjük), enyi elég is, hogy egyesek szemében útálat tárgyai legyünk. Nyugi, azért nem változtatunk az "üzletpolitikánkon"....az a minőség ugyanis pont ennek a követelménynek az eredménye, mondhatjuk nem szeretnének bennünket ennyire, ha nem útálnának mások annyira :) Ezek arányait ismerve pedig az is elmondható igazán "szerény fizetség" az a kis negatív(um) a temérdek pozitív(um)hoz képest

hallgattam ma reggel a cooltourmusicban a zenéket...pontosabban a legelső számot...táncoltam, mozogtam, futottam rá, aztán hirtelen vége lett. leültem kattingattam még picit párat, és ekkor jöttem rá, hogy: a szabadság foglyai vagyunk.
mármint mi igazán fiatalok nehezen valljuk be magunknak, h ez a fene nagy freedom, amiben élhetünk, igazából korlát, azaz mi tesszük azzá!
félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ne becsülném meg a lehetőségek végtelen tárházát, csupán azt veszem észre, hogy elkényelmesedünk/hetünk nagyon könnyen. mondogatjuk magunknak, h mi mindent megtehetünk, miénk a világ, de közben k***ra senki nem tesz semmit...a kivétel pedig tudod...csak erősít
ébresztő mindenkinek! ...csak ne a tv tornán melegítsd be az izmaidat...hogy mondod? az már megszűnt?...ja, ok.

A pletyka az emberi kapcsolatok legalapabbika, lényegét pont könnyedsége jelenti, még ha épp emiatt teljesen súlytalanná is tudott lenni napjainkra. Ám ha ezt a "viszonyt" az ember rendesen űzi, sok belassult, unalmas pillanatot válthatsz ki aranyos, játékos mégis fontos órákra, napokra... Itt és most a kulturált pletykának biztosítanánk teret. Hallottál valamit?