elolvastam a hozzászólásaitokat. először is mindenképp szeretném tisztázni, hogy nem csak annyit szóltam oda, hogy robinak ilyen a stílusa (én lennék judit), hanem elmlondtam azt is, hogy igaza van.
arról mnet a vita, hogy a már sokat emlegetett túlsúlyos hölgy beírt a ruhásboltunk panaszkönyvébe. csupán azért, mert felpróbált egy dekorációként kiakasztott kabátunkat, s az éppen nem oly régen hozzánk került eladó lány nem tudta hirtelen egyből megmondani, hogy bocsánat, de az nem eladó, csak dekor.
ezért én is elmondtam a véleményemet neki, robival együtt...
feltettem a kérdést:hogy lehet ilyen gonosz? ha szeret minket, miért viselkedik így? miért nincs benne semmi megértés? miért írt be egy ilyen aprócseprő dologmiatt a panaszkönyvbe? miért vesztegette a mi, s a saját idejét is? ki lesz ezzel előrébb?
a válasz egyből érkezett is: ,, mert jogom van hozzá..."
erre már én sem tudtam/tudok mit mondnani. ilyen az, amikor valaki csak használ minket...
...
rossz látni, hogy az igazságból mennyire csak azt szűrik ki az emberek, amit az egójuk elbír, s fáj az is látni, hogy mennyire képesek azt még kiszínezni, s maguk ívére csavarni...
te pedig zsofia nagyon messziről nézed a dolgokat, vagy ki tudja, lehet, hogy túl közelről?...elolvastam kétszer is a véleményeidet, sajnos messze jársz az igazságtól. lehet, hogy nem a könyvekből kellett volna megtanulni az emberismeretet? félre ne érts, nem bántani szeretnélek, csak elcsodálkozom, hogy mennyire nem látod, amit írtál...
a tükröket össze lehet törni...de én inkább mindenkinek (értsd: magamnak is) javasolnám, hogy jó erősen nézzen bele....mert akkor lesz igaz tovább, előre...

nagyot messze jársz az igazságtól kedves...dehát ez a büntetése a felszínességnek. bennem soha senki ellen semmi düh, ha megesik velem olykor efféle az csak valakiért (úgy is mint másokért) lehet, s akkor sem más mint tiszta emberi szenvedély. az már csak ráadása a történetnek, hogy a kövérségre vonatkozó véleményemhez hasonlókra tudományos vizsgálatok és bizonyítékok tucatjai állnak rendelkezésre, s ezt a kövérek is tudják magukról. (mellesleg én még megengedhetem magamnak a hétköznapi nyelvet.) kivenni a szavaimból, hogy én mérges lennék rájuk vagy, hogy ők rosszak a te kényszerképzeteid és sablonjaid vetülése, úgyhogy inkább beszéld meg ezt mvgaddal...én csak annyit mondok, hogy a kövérek általában épp sokkal aranyosabbak és jobb szívűbbek másoknál, már csak esendőségük okán is..sokszor az az egyetlen hibájuk, hogy lusták. a te birtoklási mániás, diákokkal bagozó, unatkozó ismerősöd viszont nem ezek közé tartozik, neki sajnos ez messze nem az egyetlen problémája. de tőlem mindenki úgy hülye ahogy akar, csupán olykor szóváteszem...tudod, legyen valaki ilyen is...

Azon tűnődöm, vajon milyen elkeseredett lehet az az ember, aki így beszél másokról? Milyen komplexusokkal teli személyiség...
A tapasztalat is azt mutatja, hogy aki a környezetében lévőkkel elégedetlen, annak saját magával vannak problémái. És amikor valaki ilyen dühösen beszél egy embercsoportról (kövérek), akkor annak a bőrében nem szívesen élnék!
Mondd, miért nem szereted őket? Megkárosítottak téged, vagy valamilyen gyerekkori trauma ért? Bármi is az alapja, kérlek, hagyj fel ezzel a pocskondiázással, mert megbántod az embereket, és ez nem jó se nekik, se neked! Illetve úgy módosítanám ezt a mondatot, hogy nekik nem jó, mert nem tudom, neked mi okoz örömöt, lehet hogy az a perverziód, hogy bántod a kövéreket. Tehát így helyesbítek: Ne bántsd a kövéreket, mert ez nem jó nekik, és nekem is rosszul esik, mert erősen emlékeztetsz egy politikusra, a nevét nem árulom el, csak azt, hogy Tománia lakosa, és helyettese Hering. Kérlek, ne akard megmagyarázni, hogy a kövérek miért rosszak, mert nem rosszak, ez csak a te kényszerképzeted! Mi lesz a következő? Nem engeded be a boltodba az őszülő vásárlókat? Vagy elkezdesz ordibálni azokkal, akik nem elégedettek az általad nyújtott szolgáltatással? Remélem, egyik sem. Ha ennyire nem vagy rendben a világgal, akkor vonulj el pár évre meditálni, attól biztosan rendbejössz.

Kedves Tralala,
Szeretném tőled megkérdezni, hogy nem veszed-e észre, mennyire megbántod az embereket a szavaiddal? Ennyire durva előítéleteket nap mint nap hallok szolidan iskolázott honfitársaink szájából, de megbocsátok nekik, mert nincsenek tisztában azzal, amit mondanak. Azt kell mondanom: megbocsátok neked, amiért ítélkezel. Csupán csak azt szeretném tudni, hogy mégis milyen jogon? Miért vagy te jobb ember, mint az említett hölgy? És mi közöd neked az ő magánéletéhez? Ha jól tudom, az ő panasza a te közéleti szereplésedre vonatkozott, akkor légy szíves, maradjunk is ebben a szférában. (Konkrétan: közéleti szereplésed: mindenki előtt történő megalázásra tett próbálkozás, erre ő demokratikus úton panaszt emelt, erre pedig te az ő magánéleti dolgaival vágsz vissza: szerinted ez hol fair?)
Egyébként látva, hogy te mennyire adsz a külsőre, szeretném neked elmondani a véleményem rólad.
Kétszer láttalak életemben. Az első alkalommal megijedtem, mert azt hittem, hogy egy hajléktalan bejött az általad üzemeltetett turkálóba, és akartam szólni a lányoknak, hogy valahogyan küldjenek ki. Aztán amikor elkezdtél parancsolgatni, levágtam a szitut. A második pedig a fentebb említett eset volt, és a zsírtól csöpögő hajad és a dühtől vörös fejed sem volt egy kimondottan impozáns látvány. És mindezek ellenére sem ítélkezek feletted, mert ezek benyomások, és egy normális ember el tud vonatkoztatni a külsőtől. Mert ha nem így lenne, akkor nem néznének az emberek Woody Allen-filmeket, mondván, hogy "Fúj, ez az ember csúnya, biztos a filmjei is szarok!" Biztos te is értékes ember vagy a külsőd ellenére, efelől nem kételkedek. De tény, hogy eddigi megnyilvánulásaiddal irányomban... elég jól álcázod értékeidet.

mindannyian lustának születünk, én magam is szívesebben választanám a semmittevést...a kölönbség, hogy van aki kinő ebből s van aki bele. természetesen nem plusz 1-2-3-4-5 kilóról beszélek, természetesen vannak születési rendellenességek, nevelési zűrök, betegségek, a többi esetben viszont oda megy a dolog. a védelmezett hölgy ennek ékes bizonyítéka, az ő problémája ugyanis abból fakadt, hogy nálunk nem minden eladó, hogy vannak dolgaink amiket ő nem tud pénz(é)re váltani. értelmesebb körökben ezt inkább kitüntetéssel díjazzák főleg, hogy hirtelen nem is nagyon tudok rajtunk kívül ilyet. ebből is látszik milyen messze van eme minőségektől unatkozó páciensünk...a birtoklás kényszere ugyanis mindettől a lehető legtávolabb leledzik. persze az önámítás mindenre megoldás...más kérdés, hogy milyen

Elég nagy túlzás, hogy a kövér emberek lusták! Ha ez a bolt meg a kavézó és amit csináltok emberséges, tiszta és igaz, ahogy Julcsi írta, akkor nem fér bele, hogy előítéletes legyen...

tény, aki kövér lusta is...tény, hogy a lustaság fejben kezdődik...tény, hogy a védelmezett hölgy mindennek ékes bizonyítéka... tény, hogy nem tanár az aki úgy akar jó fej lenni diákjaival, hogy együtt bagózik velük...tény, hogy aki cigarettázik, önmagában is messze van minden(ki)től...tény, hogy mi mindez ellen hangosan kiállunk...tény, hogy ezeket nem bírják ezen személyek....tény, hogy mi kivívtuk magunknak, hogy ne kelljen hajbókolnunk ilyen embereknek.... tény, hogy mi szabadok (értsd: boldogok) vagyunk!

Hallgattassék meg a másik fél is előbbi témában.
Más: van egy igen duzzadt nagy brokercég ma kis hazánkban, aki szíves örömest rendezgeti honfotársaink hiteleit, befektetéseit, bevásárlásait, cégbevételek elsikamikálását úgy, hogy az a párezer hangya, aki szebb jövő reményében (lsd. kirúgták, leépítették...) beáll katonának semmi bérért, minimális jutattatásért sem, hogy havi min. 3 szerződést letegyen az asztalkára. Jutalomként vonulhat a csillogó irodákba tréningekre, puccos rendezvényeken fotóztathatja magát drága kocsikkal és a több ezer alkalmazottból 10 ajándékautókát kap. (Jelzem,szerencsétlen el is hiszi, hogy a körítés az ő életének színvonala. Oszt hazamegy és kaját nem tud venni a gyerekének, meg csizmát...) Ez itten a mézesmadzag. Aztán függővé teszik a párát, mert hívogatják reggel, délben, este, éjjel (alvó kisbabákat nem kímélve), hogy hol tart. Oszt szegényeknek már a családja bánja, mert a hónapokig tartó ígérgetés, meg a pszichoterror, meg a manipuláció nem engedi lelécelni a pajtit, hogy végre végzettségének, tehettségének...alkalmas munkát tanáljon. A cégtulaj meg ott villog a 100 leggazdagabb magyarka között. Kérdem én, nem lenne tisztességesebb legalább a telefondíjat és a benzint perkálgatni, meg valami alapbért fizetni? Legális ez: dolgoztatni sovány jutalékért? Ingyen reklámhordozók maguk a munkanélkülivé vált szendvicsemberkék, akiket agymosnak és elvesznek a családjuktól, de önmaguktól is. Mindezt miért írtam le? Mert a humanplaza gyökeres torztükre. Nem lenne ez a rohadtnagy dagadt cég, ha az emberek humanplazásan gondolkodnának. És nem menne tönkre annyi sok család...közvetlenül és közvetve.

Valójában keveset tudunk Robiról. Tudjuk, hogy Robi az az ember, aki éjt nappallá téve dolgozik egy terven: a humánpláza tervén, ami nem kis dolog ebben az elállatiasodott világban. Mérsékelt árak mellett jó kis szörpök egy emberi közegben: öröm bemenni a kávéház kerthelyiségébe, az emeleten egyre nagyobb teret nyerő kávéházába. Bravó, Robi – mondjuk lelkesen. Robival egy baj van: utálja a túlsúlyos embereket. Ez valami gyerekkori fóbia lehet: Robi meg van győződve arról, hogy aki túlsúlyos, az lusta és dologtalan.
Nyáron társaságunk egy huszas éveiben járó hölgytagja jelentkezett a Robi munkafelhívására: gyorsan pálca töretett fölötte, mert Robi ekképpen szólt: azt írtam a hirdetésbe, hogy dinamikus fiatalokat keresünk. Hölgyismerősünk gusztusosan telt idomai enyhe pírba borultak.
Egy este Robi megtudta azt, hogy társaságunk egy ötvenes hölgy tagja beírt a kávéházhoz tartozó túrkáló panaszkönyvébe (nem csinált ő érzelmi ügyet abból, hogy a felpróbált kabátot nem adták el neki, mert dekor, mondták hosszas tanakodás után, hanem egyszerűen jelezni akarta, hogy egy ez nem jól van így, s miután a főnök nem jött le, élt demokrácia adta jogával: beírt a panaszkönyvbe), s éktelen üvöltéssel fordult hozzá: Normális vagy te?
(Zengett a kávéház, sok tanú van az említett incidensre!)
Húzd el innen a kövér seggedet, azért lóg ki a belem, hogy a hozzád hasonló túlsúlyosakra szép ruhákat találjak, te meg itt szemétkedsz???? Csak rád kell nézni, és tudom, hogy életedben még semmit nem tettél le az asztalra!!!
(Itt megjegyzendő, hogy a hölgy igen csak sok mindent tett le az asztalra már! De ezt honnan is tudná Robi?)
A vendégek megkövülten hallgatták, Robi szóhoz sem engedte jutni a hölgyet, aki csak mosolygott, mosolygott…mintha nem hitte volna el, amit hall.
Bocs, de Robinak ilyen a stílusa – szólt oda a mellette ténykedő Judit nevű vezető hölgy.
Nem hittünk a fülünknek. Két következtetést szűrtünk le belőle:
1. Robinak baja van a túlsúlyos hölgyekkel (ajánljuk, írja ki az üzeleteire: Kövérek kíméljenek!)
2. Jobb, ha mégis a másik plázába járunk: ez a humánpláza-stílus nekünk emberileg nem jön be.


By: Egy szemtanú, aki mellesleg emberismeretet tanult, és igen elismert a szakmájában, és akit megindított egy ilyen frusztrált személyiség.

...szoros kiegészítése az előbbieknek, hogy mi valójában nem is teszünk akkor dolgot, csupán haladunk, lépkedünk szépen folyamatosan egyiket a másik után. tulajdonképpen ma már ennyi elég is, hogy besokkoljon tőlünk bárki. az ember a csoszogáshoz szokott, esetleg a tyúklépéshez, ha valaki araszol már komoly fejlemény...ehhez képest a mi módszerünk (mármint ami a haladást illeti) tényleg rettenetes...mindezek szinonímája ahogy igazítja, próbálja szabni ki-ki kicsiny életteréhez a világot, próbálják gyömöszölni kicsiny dobozkáikba nap mint nap a végtelent, még akkor is ha ez napról napra nem sikerül s már rég tök kínos az egész. keveseknek van bátorságuk rájönni, hogy a helyes irány (az élet!)) épp ellenkező irányban van. arra keress bennünket!